Udvarhelyi Éva Tessza

Udvarhelyi Éva Tessza a demokrácia kultúráját szeretné erősíteni a marginalizált lakosság körében, valamint arra törekszik, hogy elmozdítsa a fókuszt a közép-európai polgári szektorban tipikus szervezeti kultúrából egy szolgáltatás központú keretrendszerbe. Szeretné feltárni a társadalmi problémák alapvető okait és megfelelő megoldást találni a kezelésükre olyan kezdeményezéseken keresztül, melyek célja a rendszer megújítása és központjában a problémát valóban kezelő hatás áll.

A magyar kormány jelentős fordulatát követve, amely a civil társadalom gyengüléséhez vezetett, az önkormányzati szervezetek elsősorban a közvetlen szolgáltatásnyújtásra és az online polgári platformokra összpontosítanak. Az aktív középosztály felhatalmazására, Tessza arra törekszik, hogy enyhítse a társadalmi igazságtalanságot és megváltoztassa az emberek hozzáállását a szegénységgel küzdő emberekkel, a menekültekkel, a testi és szellemi fogyatékossággal élő személyekkel, a szexuális kisebbséggel, stb. kapcsolatban, valamint hozzájáruljon az ő saját önmeghatározásuk pozitív irányba történő változásához is.

Tessza társadalmi igazságtalanság enyhítésére irányuló stratégiája Magyarországon hasonlítható egy hagymához: Tessza fokozatosan egyre újabb rétegeket tár fel és újfajta hatást fejt ki, miközben segít megérteni a probléma különböző rétegeinek alapvető okait is. Munkája a hajléktalanok jogairól szóló aktivizmusból, a széles körű szociális lakásmozgalom megszervezéséből, majd a Közélet Iskolája létrehozásából alakult ki, amely segíti a kitaszított embereket és a civil szektor szervezeteit, hogy hatékonyan összekapcsolódjanak és társadalmi mozgalmat szervezzenek maguk körül.

Az 1990-es évek elején bekövetkezett rendszerváltozás ellenére a kutatások azt mutatják, hogy Magyarországon a civil társadalom ereje gyengébb és a mindennapi politikai részvétel is alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. A magyar polgárok közéletben való részvétele gyakran csak alkalmi adományokra és önkéntességre korlátozódik, a lakosság nagy része nem rendelkezik a formális és informális politikában való részvételhez szükséges készségekkel, nem tudják, hogy hogyan fogalmazhatnák meg igényeiket, nem foglalkoznak érdekeik védelmével és az őket érintő döntések befolyásolásával. Általában véve a döntéseket az emberek feje fölött hozzák, és a helyi szintű erőfeszítések nem elég erősek ahhoz, hogy demokratikus ellenőrzést gyakoroljanak a választott képviselők felett, emellett a többségében a kormány által ellenőrzött média sem tud hatékony felügyelővé válni. Kollektív szinten tehát ez a gyenge demokratikus kultúra olyan politikai vezetéshez vezet, amely egy viszonylag kis létszámú, városi elitre korlátozódik.

Tessza a társalapítója a A Város Mindenkié csoportnak, amely Magyarországon az egyetlen hajléktalan emberek által vezetett érdekvédelmi csoport. Az aktivisták egy csoportként lépnek fel a szociális lakásokért való küzdelemben. Tessza lakászszerzési mozgalmának felépítését kedvenc sportjának, a vívásnak a legfontosabb elvei szerint kezdte meg, mint például, hgy tartsuk tiszteletben a partnerünket, miközben átvesszük tőle a kezdeményezést, anélkül, hogy ő kárt szenvedne emiatt. Ez vezetett ahhoz, hogy szervezete a közvélemény által széles körben támogatott és a politikusok számára gyakran félelmetes, befolyásos szereplővé váljon. Munkájának következő logikai lépéseként Tessza létrehozta a Közélet Iskoláját, annak érdekében, hogy aktívan megoszthassa tapasztalatait és elősegítse a társadalmi mozgalmi kultúrát Magyarországon, azáltal, hogy a különböző társadalmi csoportokból kirekesztett embereket megkeresi és egyesíti.

Tessza első találkozója a többségi lakosságtól eltérő csoportokkal tizenéves éveiben történt, amikor saját családjának zsidó gyökereit kutatta. Ekkor kezdett el kialakulni benne a kíváncsiság az emberek és különösen a valamilyen módon megkülönböztetett emberek motivációival és viselkedésével kapcsolatban. Tessza első kapcsolata a hajléktalansággal 22 éves korában történt, amikor olvasott egy cikket az egyik budapesti önkormányzattól, amely kijelentette, hogy „a tisztességes városlakók nevében és érdekében” célja, hogy megtisztítsa az utcákat a graffitiktől ,az utcai árusoktól és a hajléktalanoktól”. Tessza nem tudott azonosulni a kijelentéssel, és a témát kutatni kezdte, majd csatlakozott egy olyan aktivista csoporthoz, amely a lakhatási kérdések köré szerveződött.