Tóthné Almássy Monika

Monika olyan jövőt vizionál, ahol az oktatáshoz való hozzáférés nem csak az egészséges gyermekek kiváltsága. Monika egy ilyen jövő elképzelésének és megvalósításának lehetősége érdekében alapította meg a KórházSulit, ami a beteg gyermekek oktatásáért és jólétéért felelős különböző szereplők közötti űrt hidalja át. Monika nemcsak újraformálja a meglévő rendszert, de új szereplőket is bevon a abba, elsősorban fiatal, motivált önkénteseket, akik szintén támogatják a KórházSuli holisztikus munkáját.

Az iskola mint rutintevékenység egy gyermek életében egy olyan fontos tényező, amiről gyakran elfeledkezünk. Az iskola általában nem csak az akadémiai tanulás helyszíne, hanem a gyermekek első számú szocializációs platformja is, ahol társaikkal és a társadalom többi tagjával is kapcsolatba kerülhetnek. Amint egy gyermeknél tartós betegséget diagnosztizálnak, legyen az rák vagy súlyos borderline-szindróma, az azonnal elveszíti ezt a rutint, ami a meglévő egészségügyi problémákon felül jelentős pszichés terhet ró rá. Ez a probléma tovagyűrűző hatással van a társadalomra, érintve a beteg gyermek családját, tanárait, kórházi tanárait. A rendszerből önkéntelenül kikerült gyermekek támogatására alapította meg Monika a KórházSulit, ami holisztikusan támogatva az érintetteket, oktatási és egészségügyi rendszer szereplőit.

Ez a probléma számos rendszer és a társadalom különböző alcsoportjainak metszéspontjában van, így a megoldásnak is több különböző szinten kell működnie, pozitívan befolyásolva a különböző érintetteket. Monika ötletének egyedisége annak holisztikus és mégis moduláris jellegében rejlik. Csapata szakértőivel új anyagokat tervez és készít a beteg gyermekek oktatásához, majd ezt az anyagot bemutatja a kórházi tanároknak és iskoláknak. Középiskolákból és egyetemekről is toboroznak önkénteseket: a középiskolás diákok a szülőket, míg az egyetemisták a gyermekeket támogatják a tanulásban és iskolán kívüli tevékenységekben. A gyermekkórházakba egészségügyi személyzetet, az iskolába pedig tanárokat vesznek fel, akik tájékozottak az érintett csoport problémáiról és amennyire csak tudják, segítik a gyermekeket és családjukat az átmeneti időszakban. Ennek a munkának köszönhetően a rendszer minden szakembere és döntéshozója jobban képzett, a szülők jobban támogathatók, a gyermekeknek hosszú távú céljaik vannak az oktatásban, az önkéntes fiatalok pedig egy rendszerváltó mozgalom részeseivé válnak.

Mindezeket a valószínűtlen szövetségeseket egyesítve Monika törekszik rá, hogy a kezdeményezés ne álljon meg Magyarországon és a modell nemzetközi szinten is működhessen. Következő tervei közé tartozik egy módszertani központ felépítése beteg gyermekekkel foglalkozó felnőttek számára, majd további szervezetek képzése Közép-Kelet-Európában és a Balkánon, hogy azok alkalmazhassák a KórházSuli modelljét és kapcsolatba kerülhessenek a beteg gyermekekkel, valamint támogathassák őket ezekben a régiókban. Az ötlet moduláris jellegének köszönhetően Monika úgy véli, hogy a program elemei mind könnyen adaptálhatók a különböző kontextusokba.

Európában 68 millió iskoláskorú gyermek él, Magyarországon jelenleg 1 millió. Bár nincs hivatalos európai adat arról, hogy közülük hányan hiányoztak 6 hónapig vagy annál tovább az iskolából betegség miatt, Monika 5% körülire becsüli ezt az arányt. Ez azt jelenti, hogy egyszerre nagyjából 3,4 millió gyermek van távol az iskolától, a tanároktól és az elsődleges szocializációs környezettől több mint egy félévig. Az oktatási rendszereket szerte a világon a mainstream számára tervezték, azok nem módosíthatók könnyen az egészségtelen, kisebbségi vagy menekült gyermekek speciális igényei szerint.

Magyarországon jelenleg körülbelül 50 000 olyan gyermek él, aki több mint hat hónapja nem jár iskolába. Magától értetődik, hogy ezek a gyermekek a kezelés befejeztével lemaradhatnak, majd hosszú távon is kieshetnek az oktatási rendszerből. Ez a probléma nemcsak magukat a gyermekeket érinti, hanem gondviselőiket, tanáraikat és közösségeiket is. A probléma súlyos pszichés terheket ró a már amúgy is nehézségekkel küzdő családra. Az egészségügyi szakembereket arra nem képezik ki és azok nem kötelesek pedagógiai ellátást nyújtani ezeknek a gyermekeknek az egészségügyi intézményekben. Az egészségügyi rendszerek általában nem foglalkoznak a betegek pszichológiai terheivel, miközben hosszú távú kezelésen esnek át, a legtöbb egészségügyi intézmény nem gyermekbetegek vagy gondviselőik számára készült.

Az iskolai tanárok általában szívesen segítenek beteg diákjaikon, ám nincsenek bevett folyamatok arra, hogy diákjaikat online csatornákon keresztül leköthessék vagy hogy a család felvilágosíthassa a tanárt az iskolába esetleg visszatérő beteg gyermekek szükségleteiről. 2022-től Magyarország általános tanárhiánnyal küzd. A kezelés alatt álló gyermekek pszichológiailag kihívásokkal teli folyamaton mennek keresztül, hiszen nemcsak a kórházban vagy otthonban ragadnak, hanem távol tartják őket megszokott napirendjüktől, amely magában foglalja az oktatást és az iskolai szocializációt is. Amikor egy gyermek egy kezelés után visszakerül az oktatásba, sem társai, sem tanára nem biztos abban, hogy tisztában van a gyermek speciális szükségleteivel. Előfordulhat például, hogy a gyermek továbbra is gyógyszert szed, aminek különféle mellékhatásai lehetnek, amelyek befolyásolhatják napi viselkedését az órán. Az iskolától való távollét után a gyermek nehézségekbe ütközhet a környezethez való alkalmazkodás során, a családok küzdelme pedig gyermekeik testi egészségét és lelki jólétét biztosítani az oktatási szükségleteik kielégítése mellett.

Monika három elkülöníthető szakaszt lát a gyermek kezelési folyamatában, ezek mindegyikére megoldást tervezve. A folyamat szakaszai: Kórházi kezelés, Otthoni kezelés és Vissza az iskolába.

A gyermek kórházban töltött ideje alatt a legtöbb állam, köztük Magyarország is nyújt némi támogatást az oktatáshoz. A speciálisan képzett kórházi tanárok heti 5-10 órát töltenek minden korcsoporttal, hogy csökkentsék a szakadékot a beteg gyermekek és az iskolát folytató társaik között. Természetesen ahhoz a 30-40 óra iskolai időhöz képest, amit egy egészséges gyermek kap, a kórházi tanítás ideje nem elégséges. Monika munkájának első eleme a meglévő rendszer frissítése. Egykor Monika maga is kórházi tanár volt és látta, hogy a jelenlegi rendszer elavult és/vagy nem működik elég jól bizonyos korcsoportok számára.

Monika és csapata nemcsak új szakmai tartalmakkal látja el a kórházi oktatókat, de fel is készítik őket arra, hogy azok adekvát módon támogathassák a gyermekek fejlődését. A csapat oktatási szakértőket is bevon ebbe a folyamatba, hogy azok konkrét tanterveket tervezzenek, további kiegészítő oktatási tevékenységeket javasoljanak és a meglévő erőforrásokat adaptálják a kórházi tanárok számára. Ebbe a folyamatba a csapat a gyermekkórház egészségügyi szakembereit is bevonja szövetségesként, akik egyre több olyan családhoz jutnak majd el, ahol gyermekek hosszú távú kezelés alatt állnak.

A KórházSuli egy másik hiánypótló tevékenysége azon gyermekek támogatása tanulmányaikban, akik a kezelése a kórházban eltöltött idő után majd otthon fejeződik be. A kórházak és az iskolák, bár oktatási programjuk nem beteg gyermekek számára készült, olyan intézmények, ahol az állam vagy a civil társadalom biztosíthatja azt, hogy a gyermekek részt vegyenek bizonyos tevékenységekben a tanulás és a társasági élet folytatása érdekében. Az otthoni kezelés megkezdésekor mind a gyermek, mind családja láthatatlanná válik a rendszer számára. Erre a szakaszra toboroz a KórházSuli egyetemi önkénteseket, hogy a gyermekeket, középiskolás önkénteseket pedig hogy szüleiket támogassák, segítsék őket a tanterv kidolgozásában. Míg az egyetemi önkéntesek kulcsfontosságúak abban, hogy tanórán kívüli tevékenységeket és további tanulmányi gyakorlatokat biztosítsanak a gyermekeknek, hogy minimalizálják a szakadékot társaikkal, a középiskolás önkéntesek a szélesebb családdal való kapcsolattartásban, szükségleteik azonosításában és az általános fejlődés nyomon követésében nélkülözhetetlenek. Az önkéntesek emellett tájékoztatják az alapítványt a felmerülő igényekről és az alapítvány munkájának a családra gyakorolt ​​hatásáról. Monika szerint a COVID-19 világjárvány az alapítvány számára egy lehetőség volt a munka javítására a folyamat e szakaszában. Mivel a legtöbb iskola digitális oktatásra állt át, az alapítvány önkéntesei azonnal kapcsolatba tudtak lépni a tanárokkal, hogy beteg gyermekek is részt vehessenek néhány tanórán. Az alapítvány a világjárvány miatti lezárások elmúltával is folyamatosan arra biztatta a tanárokat, hogy online eszközökön keresztül tartsák a kapcsolatot otthon tanuló diákjaikkal, hogy azok követhessék a tananyagot és osztálytársaikkal is találkozhassanak virtuálisan.

Ha a gyermek készen áll arra, hogy visszamenjen az iskolába, a KórházSuli önkéntesei találkozót szerveznek a szülők, a gyermek állapotát jól ismerő egészségügyi szakemberek, a kórházi tanár és az iskolai tanárok között, hogy mindenki felkészülhessen az átmenetre. Ezek a találkozók teret adnak a szakembereknek, hogy tájékoztassák egymást a gyermek életének legutóbbi hónapjairól és felkészüljenek a jövőbeli szükségletekre. Az önkéntesek mindaddig támogatják az iskolai tanárt és a családot, amíg a gyermek teljesen vissza nem kapcsolódik az iskolai életbe.

Annak érdekében, hogy ez a modell fenntartható és könnyen adaptálható legyen különböző kontextusokba, Monika olyan rendszert tervezett, amely túlmutat a KórházSuli hatáskörén. Úgy véli, hogy egy befogadó és gyakorlatias rendszer kiépítéséhez minden érintettnek, különösen a közintézményeknek, részt kell vennie a megoldásban. Új politikákra, folyamatokra és ellenőrzési mechanizmusokra van szükség ahhoz, hogy elérjük a beteg gyermekek oktatásának ideális szakaszát. Monika rendszerüket csúcskategóriás támogató rendszerként határozza meg, amely tesztelt megoldásokon alapul és célja, hogy átlátható feladatmegosztást és elszámoltathatóságot biztosítson az érintettek között.

Az egészségügyi szakembereken és kórházi tanárokon keresztül Monika partnerségi kapcsolatokat tudott kiépíteni az állami kórházakkal. A családok segítségével és a tanárokkal együttműködve sikerült ezt a modellt több állami iskolában is meghonosítani, amelyek a családok legfontosabb partnerei lehetnek a kezelési folyamat során. A KórházSuli csapata az iskolákkal is együttműködik, hogy felvilágosítsa a tanárok új generációját a kérdésről, mesterképzést végezzen kórházi tanárok számára, és diákokat toborozzon önkéntesként. Monika már tárgyal az egészségügyi és az oktatási minisztériumokkal, hogy olyan alapelvek kerüljenek elfogadásra a rendszerben, amelyek csökkentik a beteg és egészséges gyermekek oktatásának minőségi különbségeit. Monika számos nemzetközi koalíciónak és szakmai csoportnak is tagja, ahonnan átveheti és ahol átadhatja a jó gyakorlatokat. Célja, hogy más olyan országok is csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz, például Bulgária vagy Románia, ahol hasonló költségvetési korlátozások vannak az oktatási szektorban és nem fordítanak figyelmet a beteg gyermekekre.

A KórházSuli máig 1000 gyermekkel dolgozott szorosan együtt, 2500 fiatal önkéntestől kapott segítséget és 260 különböző tantervet dolgozott ki a folyamatok támogatására. Az alapítvány 7 egyetem 13 tanszékével áll partnerségben, többek között önkéntesek toborzása kapcsán. Monika munkáját és a KórházSuli működését valamennyi állami kórház támogatja.

Monikát mindig is érdekelte az oktatás, különösen a tanítás. Bár üzleti iskolát végzett és nemzetközi kereskedelmi területen kezdett dolgozni, nem sokkal a diploma megszerzése után azonnal otthagyta a pályát, hogy visszatérjen általános iskolájába, ahol tanárokat segített. A szektoron belül számos különböző pozícióban dolgozott, többek között magyar nyelvtant és irodalmat tanított, mikor elsőszülött gyermeke megbetegedett és kórházi kezelésre szorult. Ekkor Monika első kézből tapasztalta meg a kórházi szülők problémáit és sok hasonló gondolkodású szülővel is kapcsolatba került. Egy új szakmával is találkozott – a kórházi tanítással. Ez a szakma megkövetelte a gyermekek helyzetének alapos ismeretét és a különböző korosztályokkal való egyidejű munkát. Monikát lenyűgözte a kórházi tanárok szerepe a beteg gyermek életében, és maga is kórházi tanár lett.

Az ezt követő években szorosan figyelemmel kísérte a rendszerben rejlő problémákat és lehetőségeket és egyre aktívabbá vált a szakmai csoportokban, együttműködésben más kórházi tanárokkal. 2014-ben jött egy kritikus pont, amikor Monika látta, hogy lelkes szülőkként és tanárokként nem tudnak változásokat elérni. Ekkor gyűjtötte össze alapító csapatát, hogy akikkel beavatkozást kezdeményezett a rendszerbe.